2012. május 15., kedd

 

[Macöregszik]

[Kütyü] [Apple]

Azt hiszem, a számítógépek olyan 15-20 évet öregedhetnek évente, a MBP-m holnapután lesz négy éves, happy birthday to you. Ma egy kicsit megtisztítottam, de már csak lassan megy, és tele van szegény, bár csináltam rá 20 gigát, de nem soká fog tartani, mióta özönlenek a fotók meg videók. És átesett pár transzplantáción is szegény, de legalább nem ráncosodik, külsőre most is gyönyörű, és szeretem. És azért az se rossz, hogy ennyi idő után kiírja, hogy teljesen tönkrement az aksi, vegyek újat, és így is elmegy vele két órát.. Csak ne lenne ez a random, ismeretlen és vészjósló tücsökcirp jellegű pittyenés. Bár legalább emlékeztet, hogy mentsek egyet a time machineon. Plusz semmi kedvem a Lion idegesítő szarjaira (főleg autosave) váltani, de már egy hónapom sincs, amíg muszáj lesz a mobileme miatt. Majd átteszem rá a régi appokat. Illetve most, hogy ez alapján beállítottam egy icloud naptárat SL-n, már nem is kell a dolog oroszlánrészével (sic) foglalkoznom. :)

teodora :: 19:41 #
Kommentelj!

 

[Daruma]

[FILÓ] [FOTÓ]

Milyen egy ocd-s dolog ez a daruma doll, jól kitalálták a célkitűzéshez. Szerencsét hoz, és kívánni kell valamit, majd a jobb szemét megrajzolni (kvázi kinyílik), a másikat pedig a teljesülés után köszönetképp. Így egyrészt "szem előtt" tartja az ember, amit akar, ami által el is éri esetleg, másfelől meg reálisat is tűz ki, feltéve, ha nem akarja magát kiidegelni egy sikertelenségi állapotot féloldalasan jelképező bábu egész életen át való nézegetésével, amit max. pár napig bírnék.. Így aztán végül a szerencséhez semmi köze, ahogy igazából a szerencsének sosincs, csak mindenki a maga pogácsa.

teodora :: 0:22 #
Kommentelj!

---

2012. május 13., vasárnap

 

[Captain]

[EGO]

Nem gondoltam volna, hogy az első jogsim hajóra fog szólni (na jó, csónak).. de szombaton egész napos oktatáson voltunk, s a végén a sikeres teszt után a kaptam engedélyt New York államtól, hogy itt jetskizzek meg motorcsónakázzak egészen 40 lábig, ami 12 méter hosszú, egy rendes yacht is belefér. Főleg a kresz és a biztonsági tudnivalók voltak terítéken, hogy konkrétan be tudom-e indítani vagy kormányozni a hajót, az nem számít. De annak ellenére, hogy semmi kedvem nem volt hozzá, és korán kelni emiatt, meg kényelmetlen, összecsukós, majdnem leszakadós műanyag széken ülni egész nap, végül érdekes volt nagyon.

Egy csomó common sense dolog felmerült, amit valahogy mégis másképp gondolna az ember, és mutattak drámai videókat is süllyedő nyaralókról, akiknek a félig teli csónakban még fogalmuk sincs, hogy az baj, csak a szélére állnak, nehogy vizes legyen a cipő (mentőmellény ugye, minek), a következő pillanatban meg már az uszály vagy a móló alól kell őket kikaparni, ahova papírlapjént gyűrődött be a hajó. Meg sok vicces dolog is, pl. elmondták, milyen, mekkora csónakon hány színű lámpa és hol látszik (éjjel), és aztán a sor végén a vontatott uszályra csak annyit, hogy ha egy karácsonyfát látunk jönni, akkor meneküljünk. :) Közben a gyakorlókérdések kicsit már körvonalazták a szokásos, amerikai tesztszínvonalat, négyválasztós kvíz. Mit tegyünk a folyami csatornában nagy commercial hajók közelében? D.) Kezdjünk el horgászni. Csomókat csak játékból kötöttünk, végül 94%-ra sikerült a teszt, mert a zátonyrafutás résznél nem figyeltem. :) Mindenesetre most már ehhez is értek.

Amerikában egyébként a piros-zöld bólyák színe fordítva van, mint nemzetközileg, és itt vissza illik kürtölni, hogy oké, ha vki jelzi a szándékát, de nemzetközi vizen, azt mondták, nem a szándékot kell jelezni, hanem amit csinálsz, és nem kell válasz se, gondolom, az erősebb tankhajó győt. Még arra lennék kíváncsi, hogy Japánban és más, baloldalon közlekedő helyen, a vízen is fordítva mennek? Meg amilyen hajósűrűséget ott láttam a tengeren a levegőből, azt nem nagyon lehet dudálással elnavigálni.

teodora :: 17:49 #
Kommentelj!

 

[Glory glory alleluia, Yodobasi Camera]

[ZENE]

Van egy ilyen cég reklám-dal, ami folyton megy a Yodobashi Camera boltokban, és gyerekkórus énekli, olyan indulós. Mivel nagyon ismerős volt, beugrott a dallamra, hogy glóri, glóri, allelúja.. majd nagy nehezen felhoztam az emlékezetemből, hogy János bácsi a csatában elesett egy fűszálban, ami innentől kezdve eléggé amerikainak hangzik, s valóban, John Brown itteni abolicionista volt, ugyanaz a dal. Csak valahogy az eredeti verziók magasztosabbak, és nem esik bennük szó fűszálról sem, a magyar verzió csak valami gúnyversike.

teodora :: 17:31 #
Kommentelj!

---

2012. május 11., péntek

 

[Már Manhattan se jó]

[EGO]

Bát túléltem, alapvetően katasztrofális nap volt a csütörötök is. Az ipades fotóalbumot sikerült összeszedni a képekből mutatásra, de hetek helyett csak óráim maradtak rá, mert az imacet szervízbe kellett vinni hétvégén, aztán reggel meg sofát vettem. Épp, hogy sikerült, hála az aperture-nek, hogy ki tudtam válogatni, flaggelni, jelölni, sorbatenni, pontozni, kiegyenesíteni stb. gyorsan a 3000 fotóból párszázat, de mire rásynceltem, pont elment előttem a vonat, egy óra késés. Odamentem a taxihoz, mondták, hogy 43 Queensig, jó, erre jön egy egy utassal, és úgy kérték el a full (drága) árat (tippel 50), hogy közben mást is vittek, fasza. Amúgy is bunkók, mikor beültem, már 10-zel többért akartak lehúzni, bár aztán komolyan vette a faszi, hogy sietek, mert úgy ment, hogy azt hittem, felkenődünk valahová. Vonattal a városba, pasim persze, nem tud parkolni, mert nincs hol, de a találkozóra odaértünk, megköszönni a segítséget a repülős kínainak. Csak a csilivili, amerikai étteremben az asztalfoglalásunkhoz képest 40 percet váratnak, semmi alázatos bocs, kiszúrnák a szemünk egy tál chipsszel, aszittem, megütöm.. A hely zajos is volt, de azért jót dumáltunk, a haverom tényleg mndenütt járt az egész világban. Mondta, hogy pl. az athéni járatot nem szereti, mert Földközi-tengeri hajókon krúzoló nyugdíjasokkal van tele, egy járatra sokszor 24 tolókocsit kell odakészíteniük, és milyen hülyeség, mert az ember addig éljen, amíg tud, és ne, amikor már nem. Állítólag rendszeresen meg is haltak a gépen a matrónák, de csak letakarták őket, az óceánon nem lehet kényszerleszállni, meg minek. Azt is megtudtam, hogy a pacemakerek miatt nincs mikrójuk, hanem elektromos sütőben melegítik a kész kaját, de ha túl sokáig, akkor bezöldül a rántotta.

teodora :: 17:10 #
Kommentelj!

---

2012. május 10., csütörtök

 

[L, mint lom]

[EGO] [FILÓ]

A koránkelés (nem annyira..) kicsit emlékeztet az útra, de a kanapévásárlás már nem, nyitáskor a bútorboltban. Hülye meleg is van már. Vagy a sectional, az mi, ülőgarnitúra? 3+2+sarok L-alakú recliner. Utálom a bútorokat különben, a leghaszontalanabb, drága, problémás vackok. Útba van, sokba kerül, kidobni is drága, csomót veszít az értékéből, nehéz, nem lehet felemelni, általában tisztítani, javítani is gond, költözéskor többe kerül megmozdítani, mint ami az ára volt, és végső soron csak a helyet foglalja, haszontalan baromság (az ágyat és a székemet leszámítva mind). Aztán ha van polca, akkor azt még telerakja fölösleges szarokkal az ember, és betelik, és aztán újakat kell szerezni, és azt is telepakolni. Egy bőröndből élni mennyivel jobb, pláne, ha ilyen. :)

teodora :: 18:01 #
Kommentelj!

 

[Még nem vagyok itt]

[EGO]

Lélekben, ez a csodaország elmúlt, a város büdös, pára van, minden koszos, és nem japán. Ahhoz képest az erhuzás ment, a kínai óra is.. A fotókat meg lehet, hogy már sosem fogom elrendezni, túl sok lóg a levegőben, és közben vacak csip-csup ügyek vannak. Semminek nincs értelme, és nem is akarom, hogy legyen, mert annak sincs, és biztos megunnám, ha ránézek megint a parkra, akkor mi van, az egész élet hülyeség, de a távolból még úgy emlékszem, hogy jó volt, lassan már csak a kéthetes lábfájás marad mementóként. Olyan messze van minden (mert tényleg), olyan hihetetlen és banális. Lassan kiüresednek a képek, és az érzésekből csak foltok maradnak, merőlegesek és görbék, különböző színű alakzatok egy rakás téglalapon. Április már nem az én életem. Talán a következő.

teodora :: 6:07 #
Kommentelj!

---

2012. május 8., kedd

 

[(K)rémes]

[EGO] [KAJA]

Visszaraktam a hűtőbe a szemét krémest, aki ezt a hülyeséget kitalálta, hogy küzdök késsel, villával, hogy szétmetsszem a kemény tetejét, de nem lehet, csakis úgy, hogy lelapuljon ronda trutymóvá, és még akkor sem lehet villára bökni, csak szétcsúsznak a lapjai.. idegesítő. Ha nem lehet megenni valamit, akkor mindegy, milyen íze van. Meg az összes többi, morzsálódó, ragacsos islernek és képviselőfánknak meg dobostortának is a k.. anyját. Miért?!?

Amúgy meg jesszus, milyen hosszúakat írok...

teodora :: 2:52 #
Kommentelj!

---

2012. május 7., hétfő

 

[Válassz]

[FOTÓ] [USA]

teodora :: 3:18 #
Kommentelj!

 

[Tomorrow never dies]

[EGO] [FOTÓ]

Úgy tűnik, elfelejtettem visszaállítani a fényképezőt..

teodora :: 2:37 #
Kommentelj!

---

2012. május 6., vasárnap

 

[Link]

[WEB] [Apple]

Útibeszámolók, utazási infók, Engrish. Jó sokat írtam, és még lesz.

Amúgy kicsit rákaptam most az Aperture-re, néhány dolgot könnyedébben, szebben old meg, mint mondjuk a Photoshop, bár olyan pontosan nem lehet vele belenyúlni dolgokba. Viszont sokezer kép editálására, mindenféle albumok exportálásra elég praktikus.

Valamint beregisztráltam a japán itunes store-ba is (így).

teodora :: 21:41 #
Kommentelj!

 

[Zöld fa, kérdés]

[EGO] [FOTÓ]

Érdekes, ahogy most Japánban, ami azért kb. függőleges, utazgattam eltérő tájakon (bár simán volt olyan is, ahol egyszerre láttam fenyőt és pálmafát), rájöttem, hogy nagyon válogatós vagyok a zöldek terén. A hatemelet magas fa pl., ami a házunk előtt áll, rohadtul nem érdekel, és nem(csak) azért, mert amerikai, hanem, mert túl sárga. Az összeképből, a kontraszt, árnyalat, fények együtteséből kijön valami hangulat, és ez már megvolt, amikor a svájci fenyőket erősen preferáltam a poros, francia vagy magyar bükkökkel szemben (csak úgy mondtam valamit).. S pl. amikor Gunmában jártam, ahol a hegyi sziklába vájt szentélyhez caplatva 5-600 éves fák álltak az erdőben, nem volt olyan nagy élmény, mint a Mie prefektúra zöldjei, hiába szép. Az már túl északon volt, ágas, barnás, avaros, a délebbieknél meg már túl sok a mediterrán cucc, ami meg valahogy olyan gagyi. Mármint szerintem a pálmafák pl. egyátalán nem szépek, csak viccesen néznek ki, de komolytalan az egész.

Ez az, ami bejött, egyrészt rohadtul zöld volt, nem olyan sárga, de mégis világos, másrészt meg a sziklákon a moha és a földből kibújó gyökerek, hegyi patak, a békák brekegése meg a varjak. (Meg a fókuszmotor kerregése, amikor mindezt megpróbáltam felvenni.:) Tehát a kérdésem: hogy hívják azokat a szupermagas, lapos örökzökdszerűeket? És mi lehet ez a laposlombú fa balra? Ilyen levelei vannak:

(Persze, lehet, hogy nem is a fán múlik, hanem a levegőn és a párán, a talajon, a körítésen az összekép, biztos mifelénk is honosak. Sokat számít az atmoszféra, az illatok.. De a szomszéd kertje most tényleg zöldebb volt.)

teodora :: 20:12 #
2 komment

---

2012. május 5., szombat

 

[Vissza akarok menni!]

[EGO]

Japánban elvoltam egy vagy nulla kávéval, itt meg most már megint 3-mat iszok, ennyivel unalmasabb? Tegnap meg elmentünk a Wendy'sbe, és ezek az amerikaiak annyira kurva rondák!! Eltart még, hogy megszokjam újra, mintha vmi cirkuszhoz gyűjtötték volna össze a gnómokat...

teodora :: 18:48 #
Kommentelj!

---

2012. május 3., csütörtök

 

[Pandarobot]

[EGO]

Kicsit még nem rázódtam vissza, de azért a 13 órához képest egy kis eltérés így is szép. Csak nem találom a villanykapcsolókat stb., még kicsit furcsa minden, bár már tudok billentyűzeten gépelni. :) Meg ezer poszt és 3000 fotó editálása van hátra, a költségvetést már kiszámoltam (mindent felírtam útközben), kb. ahogy terveztem, Tajvan nélkül barátibb lenne, majd legközelebb, remélem, mielőbb. Most azonnal visszamennék :) reggel helyettem szegény pandám szomorkodott, de aztán összejött a gundam robottal, aki ugyanabból a faluból (játékbolt) jött.. A kávé azért elég jó, csak az idő kevés. Tegnap ellógtam a mandarint is, le vagyok maradva, és most nem is érdekel.

teodora :: 17:51 #
Kommentelj!

---

2012. május 2., szerda

 

[Back]

[EGO]

Megjöttem, tegnap, az út símán ment, az újfajta, vízszintes biznicszék volt, béna, mert sréh, oldalirányba szállunk fel, aztán a láb van az ablaktól 30cm-re, nem lehet odahajolva se kilátni, utána meg felhők, már nem számít, viszont alváshoz jobb. Aztán fennmaradtam 9-ig, ami nekem kvázi reggel, és most korán keltem, nem tudom, mi lesz. Minden furcsa, mikor reggel kinéztem a fejemből, azt se tudtam, hol vagyok, alig bírom az egeret használni, nem értem a levelezőprogramot, és ezer kis biszbaszt kellett kipakolnom, aminek nincs helye.. A todo lista meg még hosszú, plusz editálni kb. 3500 fotót, és azt se számoltam még ki, hogy mennyibe került nekem ez az egész. Most örülhetnék, hogy ingyenszállás, de igazából többet fizetünk, mint amibe a szállodáim kerültek, bár jóval nagyobb is, és legalább van eszpresszógép.

teodora :: 12:36 #
Kommentelj!

---